„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2014. július 2., szerda

Kristin Cashore - A garabonc

Katsa, a garabonc Úrnő, egyike azoknak a ritka és fura szerzeteknek, akik különös képességgel születtek. Az ő rendkívüli tehetsége a küzdelemben, a halálosztásban mutatkozott meg; nyolc éves kora óta tudja, hogy akár puszta kézzel is képes embert ölni. A király unokahúgaként kiváltságos életet élhetne, de garabonciája miatt kénytelen a király erőszakos megbízásait teljesíteni. 
Amikor találkozik a szintén garabonciás harcos Pongor herceggel, Katsa még nem sejti, hogy élete fordulóponthoz ért. Nem számít arra, hogy Pongor a barátja lesz. 
Nem számít arra, hogy megtudja az igazságot a saját garabonciájáról – a legkevésbé pedig arra, hogy egy távoli földön lappangó, rettenetes titok közelébe kerül… 
A garabonc Úrnő, ez a modern lányregény, újfajta módon mesél arról, hogyan válik egy kamaszlány minden szempontból önmaga urává, hogyan érik független és felelős nővé, miközben olyan lélegzetelállító szerelemről olvashatunk benne, amely kétségkívül felveszi a versenyt az Alkonyattal.



Nagy hegyek! Hát ez már kellett. :D Mostanában valahogy nem találtam olyan könyvet, amiről érdemes írni, egészen idáig. Ez a könyv teljes mértékben lekötött, együtt tudtam érezni  a szereplőkkel. Az írónő egy hihetetlen más világot alkotott meg, ahol még királyok és hercegek uralkodnak. A könyv tele van furcsaságokkal, mint  garaboncok, meg a lienidek. Nem részletezném ezeket, nem szeretnék senkit összezavarni, inkább meghagyom mindenkinek, hogy saját maga fedezze fel ezt a különös világot.

Katsa főszereplő lány, akinek a szemszögéből ismerhetjük  meg a történetet. Az elején egy kicsit féltem a történettől, de aztán, amikor megismerkedik Pongorral, és együtt útra kelnek már teljesen magával ragadott. Katsának különös tehetsége van az öléshez, támadhatnak rá több tízen egyszerre, ő képes megvédeni magát kézzel-lábbal, vagy bármilyen eszközzel. Ez ugyanis az ő garabonciája. És pontosan emiatt rettegnek tőle az emberek akármerre jár. Egyedüli barátja Raffin herceg, aki bohókás, kicsit szórakozott figura, Katsa szívének nagyon kedves. A lány Randa király unokahúga, aki arra kényszeríti őt, hogy erejét olyan célokra használja, amivel a király hatalmát biztosítsa, hogy senki nem merjen szembeszegülni vele. Ha mégis így történik elküldi Katsát, hogy megkínozza vagy megölje őket. A lány persze érzi, hogy ez nem helyes, ezért hozza létre a Tanácsot, aminek segítségével csupa jó dolgokat tehetnek. Mint például, hogy kiszabadítsák az öreg herceget.

Azt hiszem Katsa az eddigi kedvenc női főszereplőm. Hihetetlen harcos, talpraesett, egy igazi túlélő. Az elején még zárkózott, hiszen annyi rosszat kapott már az emberektől, akik rettegnek tőle és inkább félrenéznek és nem szólnak hozzá. Aztán amikor találkozik Pongor herceggel az eddig jól ismert talaj kicsúszik a lába alól. A herceg rámutat, hogy erejében több van, mint amit ő gondol, áttöri a falakat, melyeket Katsa az évek során felépített maga köré. Pongor sokszor ugratja őt, amitől a lány kemény szíve fokozatosan felenged. A fiút közel engedi magához, jó barátok és később persze szerelmesek lesznek. 

Pongor herceg is nagyon kedves karakter, neki is van garabonciája. Míg Katsának egyik szeme kék, a másik zöld, neki egyik szeme ezüst, a másik arany. A fiú is kitűnő harcos, gyakran küzd meg Katsával. Azért jött Randa királyságába, hogy megtalálja elveszett nagyapját. Miután kiderül, hogy Katsa az, aki kiszabadította, együtt útra kelnek, hogy kiderítsék mi áll az egész mögött. A két harcos az út során sokat tanul egymástól és egyre közelebb kerülnek egymáshoz.


Ez a történet teljesen lenyűgözött. És nemcsak a könyv, hanem az írónő választékos leírásai, ahogy tájról, az időjárásról vagy a hegyekről és a tengerről írt. Már régen olvastam olyan könyvet, ami ilyen sok hatásos lírást tartalmaz. A könyv végén van egy fordulat, amire nem számítottam, és ami nem igazán tetszett. De ennek ellenére azért a történet a maga módján de boldogan zárul. :)

Értékelés: 5/5




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése