„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2014. június 19., csütörtök

Kiera Cass - A Párválasztó

Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz küzdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.


Őszintén szólva a fülszöveg alapján nem erre számítottam. Persze nem kell rosszra gondolni... Azt gondoltam, hogy America kezdeti ellenkezése ellenére részt vesz a Párválasztón, bekerül a palotába, megismerkedik Maxon herceggel, és jól beleszeret. De természetesen nem így lett. A történet teljesen más fordulatot vesz, America gyermekkori szerelme, Aspen sok minden megváltoztat.

De lássuk a történetet. A cselekményt a főszereplő, Amerika szemszögéből ismerhetjük meg.  A könyv egy elképzelt, disztópikus világban játszódik, ahol kasztrendszer működik. America a családjával az ötös kasztba tartozik. Itt még megélnek úgy ahogy, de meg kell küzdeniük a megélhetésért. Barátja, Aspen Hatos, ő és a családja jóval szegényebb körülmények között élnek. Miután Aspen elvből szakít Americával, anyja unszolására és pénzügyi gondjaik megoldására benevez a Párválasztóba.











A palotában 35 lány versenyzik a herceg kegyeinek az elnyerésért. A herceg, Maxon Americát már az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikusnak találja, főleg a szókimondó természete matt. Nagyon tetszettek a közös jeleneteik, főleg, hogy America mindig természetesen viselkedett vele, nem titkolta a herceg előtt valódi érzelmeit. A trilógia 1. kötetében eljutunk addig, amikor már csak 6 jelölt marad versenyben, ők az Elit tagjai.

America egy makacs, szókimondó lány, akinek a többiekkel ellentétben elvei vannak. Ő talán az egyetlen a versenyben, aki nem is akar részt venni a megmérkőzésen. A lányok többségével jól kijön főleg Marleevel, akivel nagyon jó barátnők lesznek, habár a lány titkol valamit.. Persze azért akadnak ellenségei is, mint például Celeste ,aki Kettes kasztból jött, tehát jó körülmények között nevelkedett, és eléggé elkényeztetett. Sokszor azonban idegesít Amercia határozatlansága l legalábbis amit a szerelmi életét illeti, főleg miután szerelmi háromszögbe bonyolódik a herceggel és gyerekkori szerelmével. Érzései eléggé zavarosak, nem tudja, mit érez a két férfi iránt.
Maxon herceg egy igazi úriember, de sokszor megláthatjuk a hétköznapi emberi oldalát is. Americát hamar megkedveli, gondolom mivel ő nem játssza meg magát. Persze kiderül az is, hogy hercegnek lenni sem olyan könnyű, hiszen nagyon nehéz jó döntést hozni, főként ha az édesapád egyben az ország vezetője is, akinek a hatalmas elvárásaival szemben nagyon nehéz megfelelni.



Az első kötetben még nem tudunk meg sok mindent az országról, és a történelméről, több nyitott kérdést hagy maga után. A könyv elég átlagosan fejeződik be, a végén nincs semmi különösebb dráma. (amit talán egy kicsit hiányoltam)
Összességében azt mondanám, hogy nagyon tetszett  a könyv. A borítót külön kiemelném, az igazán gyönyörűre sikeredett.A folytatást mindenképp olvasom!


Kiera Cass The Selection trilógiájának első kötete. Egy jövőben elképzelt világ, ahol a rendszer nem mindennapi, America benevez a Párválasztóba.  Előítéletekkel költzik be a palotába, de, amint megismerkedik a herceggel, érzései megváltoznak.De nehogy azt higgyük, hogy olyan könnyen megy majd nekik. Maxon kegyeiért 35 lány küzd, America nem biztos az érzéseiben, így nem csoda,sok nehézséggel kell megküzdeniük. Csak ajánlani tudom 


Kedven idézet:

"– Lady America? – szólított meg valaki.
A teremben minden fej megfordult erre a hangra, mert Maxon herceg volt az, aki beszélt. Szinte megkövültem attól, hogy ennyire közvetlenül szólít meg engem – vagy bárki mást –, itt, a többiek előtt.
A váratlan megszólításnál már csak az lehetett rosszabb, hogy tele volt a szám. Eltakartam a kezemmel, és lázasan
rágtam. Nem lehetett több pár másodpercnél, de mivel mindenki engem nézett, egy örökkévalóságnak tűnt. Miközben igyekeztem lenyelni a falatot, megláttam Celeste kárörvendő arcát. Valószínűleg könnyű prédának tűnhettem a szemében.
– Igen, felség? – szólaltam meg, amikor szinte az egész falatot sikerült lenyomnom.
– Hogy ízlik az étel? – Maxonon látszott, hogy mindjárt elneveti magát, vagy a megrökönyödött arcom miatt, vagy azért, mert visszaemlékezett valamire első, határozottan nem hivatalos beszélgetésünkből.
Igyekeztem megőrizni a nyugalmamat. – Az étel nagyszerű, felség. Ez az epres sütemény… nos hát, van egy húgom, aki nálam sokkal jobban szereti az édességet. Szerintem neki ez annyira ízlene, hogy el is sírná magát. Egyszerűen tökéletes.
Maxon lenyelte saját reggelije egy falatját, és hátradőlt a székében. – Tényleg úgy hiszi, hogy elsírná magát? – Úgy tűnt, a dolog kifejezetten szórakoztatja. Mintha valami különös viszony fűzte volna a nőkhöz és a síráshoz.
Alaposan megfontoltam a választ. – Igen, felség. Érzelmek dolgában nincsenek gátlásai.
– És erre akár pénzt is fel merne tenni? – csapott le gyorsan. Észrevettem, hogy a többi lány feje úgy fordul ide-oda kettőnk között, mintha teniszmeccset néznének.
– Ha lenne pénzem, amit feltehetnék, biztosan mernék rá fogadni. – Megmosolyogtatott a gondolat, hogy valaki örömkönnyeire fogadjak.
– És pénz helyett mit merne feltenni? Az a benyomásom, hogy maga ügyesen köt üzleteket. – Élvezte a kisded játékát. Rendben. Benne vagyok.
– Hát, mibe szeretne fogadni? – kérdeztem vissza. Aztán elgondolkodtam azon, hogy vajon mit ajánlhatnék fel valakinek, akinek mindene megvan.
– Maga mibe szeretne? – tartott ki...
– ...Ha a húgom elsírja magát, akkor egy héten át nadrágot szeretnék viselni – jelentettem ki.
Mindenki kacagott, de csak olyan halk, udvarias módon. Még a király és királyné is mintha mulatságosnak találta volna a kérésemet. Tetszett, ahogy a királyné rám nézett: mintha most már nem tartott volna vadidegennek.
– Áll a fogadás – vágta rá Maxon. – És ha mégsem sír, akkor tartozik nekem egy sétával a parkban holnap délután."

Értékelés:5/5


Folytatás:







:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése