„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2014. június 24., kedd

Kiera Cass - Az Iagzi

A párválasztó kezdetekor a lányok még harmincöten voltak, de közülük csak egy nyerhet. 
Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön. 

Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért. 
"Egyik kezem Maxonéban pihent, arcomat a mellkasára fektettem. Ő a fejem tetején nyugtatta az állát, így forogtunk az eső zenéjére. 
Abban a pillanatban biztosra vettem, hogy van közös jövőnk. Ha ilyen érzés, amikor együtt vagyunk, akkor valahogy rá fogunk találni az útra, amely visszavezet bennünket egymáshoz."



Nos, végeztem a harmadik kötettel is.. Amikor egy számomra kedves könyvet fejezek be, mindig kettős érzések kavarognak bennem. Egyrészt örülök, hogy befejeződött, mert a szereplők végre megtalálták a helyüket, vagy éppen boldogan élnek, amíg... (legalábbis jobb esetben), de szomorú is vagyok, mert véget ér egy klassz történet, ami a napok vagy hetek során könnyen az ember szívéhez tud nőni. És ezután egyfajta üresség alakul ki bennem. Na ilyen egy jó könyv! És ilyen volt a Párválasztó sorozat is! Minden kétség nélkül állíthatom, hogy ez a kötet volt a kedvencem. Itt aztán már nagyon gyorsan pörögtek az események. Már csak négyen maradtak versenyben: America, Kriss, Celeste és Elise. 
America érzései most már szerencsére nagy nehezen kitisztulnak, és rájön, hogy ki az igazi számára, de ezt nehezére esik közölni vele, ami csak újabb konfliktusok kialakulásához vezet. A király is szörnyen bánik vele, csapdákat állít neki, hogy arra kényszerítse őt, adja fel a versenyt és menjen haza. Ennek ellenére a lány még mindig meg tudja őrizni méltóságát, önmaga tud maradni feszült helyzetekben is.

Megtudjuk, hogy a többi lány valójában miért jelentkezett a versenybe, kiderül, hogy Krissenk van már csak esélye Amercia mellett. Aki számomra az egyik legmeglepőbb személy volt, az Celeste. Valószínűleg az ő karaktere fejlődött a legtöbbet a három kötet során, a harmadik könyv végére már ő volt az egyik kedvenc szereplőm :). Tetszett, hogy a lányok a végül megbékéltek egymással, félretették az ellenségeskedést, és igazán jó barátnők lettek. 

Maxon és America kapcsolata sokat fejlődik a könyv végére. Maxon érzései is egyre nyilvánvalóbbak, de mindketten félnek a másik bizonytalanságától. A végére persze kiderül America féltve őrzött titka is, ami elbizonytalanítja a herceget.  A könyv során többször úgy éreztem, hogy most végre itt a pillanat, és egymásra találnak, de aztán valami mindig történik. Még az utolsó fejezetben sem egyértelmű, hogy mi lesz a történet végkimenetele. 

A Déli lázadók egyre keményebben lépnek fel a palota ellen, és nagyon eldurvul a helyzet. Az Északiak azonban szövetségest jelentenek a Maxon herceg számára, amiben persze Amercinák is sok szerepe van. Kiderül, hogy ők nem akarnak senkit sem bántani, csak a kasztrendszert akarják eltöröltetni, és látják, hogy a herceg ebben segítségükre lehet.

A három kötet közül ez volt az egyetlen, ami könnyeket csalt ki a szememből: több drámai fordulat volt benne, amire nem számítottam. Főleg a könyv befejezése sikerült nagyon megrázóra. America és édesapja kapcsolatát is nagyon megrendítőnek találtam: hihetetlen apja volt a lánynak, aki sokat segít neki abban, hogy meg tudja őrizni önmagát végig a versenyben, mindenféle feltétel nélkül szerette őt.
Azt mondanám, hogy minden szempontból ez a könyv volt a a legjobb a három közül. Végre beindulnak a történések, a szerelmi háromszög is elhalványulni látszik és America karaktere is teljesen kivirágzott. Ami a borítót illeti, nem gondoltam volna, hogy az első kettő után lehet még szebb is. Tévedtem!




Kedvenc idézet:
 "Ez nem a "boldogan éltek míg..."

   Ez annál sokkal, de sokkal több"

Értékelés: 5/5*

A sorozat részei



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése